Fullextra.hu - Csizi: Időutazás

Miután sikerült az olvasás látszatát keltve végig lapoznom Stephen Hawking, Az idő rövid története című könyvét, elmondanám neked kedves olvasó mit is jelent számomra az idő. Semmit. Szerintem ugyanis a tudós elmék tévednek, mégpedig azért, hogy a parciális differenciál egyenleteiket legyen hol előadniuk. Ez önmagában még nem nagy baj, hát ezért nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül. Amennyiben esetleg tudnánk úgy viselkedni , illetve társaságban beszélgetni a témáról, mint akikről azt hisszük hogy értik, abban az esetben sem lehetnénk részesei a gázártámogatásnak, ami ugyebár most fontosabb. De hogy gondolkodás nélkül ne maradjunk, hát elmesélem mit is jelent számomra, és számodra. Olyan mint idő nem létezik. Különböző sebességgel mozgó tárgyak vannak, és ezen mozgások között levő különbséget az ember által beszélt nyelvnek nevezett kódok úgy jellemzik, idő. Ha nincs mozgás, nincs idő, mondom én, de ez ne zavarjon téged. Képzelj el egy zárt dobozt, hogy könnyebb legyen megérteni legyen átlátszó, mint egy akvárium. Abba tegyünk bele egy csapágygolyót. Tegyük fel, hogy belelátsz, a golyó pedig nem lát ki belőle, mert a csapágygolyók egyébként is ilyenek. Nem fog benne mozogni, ezért a golyó azt hiszi megállt az idő. Ha elgurítjuk a golyót, akkor a golyó azt hiszi telik az idő, és ha tudna írni, le is írná. Ha most valahogyan a golyócskánkat visszagurítjuk a kiindulási helyére, akkor ő azt is írhatná, hogy visszament a múltba, tekintve hogy ugyanazt érzékelné, mint amit régebben érzett. Ebből következik, az időben lehet közlekedni, csak a dolgokat kell visszarendezni a régi helyükre. Miután a jövőben jártam, egyszer csak visszarendeztek engem oda, ahol most vagyok, de nem csak úgy kontár módra rendeztek vissza, hanem az agysejtjeimet is , ezért most nem emlékszem arra ami a jövőben történt, ezért nem mesélem el. Most éppen egy másik jelent csinálok, tehát vagyok. Most azt csinálom, hogyan lehetne ezt a rendszert becsapni, és elmesélhetném nektek a jövőt. Ebben a pillanatban megszületett a zseniális tervem, és a kivitelezéssel bajlódok éppen. Hogy lássuk hogyan sikerül, tegyünk egy próbát. Elmesélem neked kedves olvasó a holnapodat, mert kísérletképpen elugrottam oda, majd visszajöttem. Arról amit mesélek, te döntsd el hogy értelmes dolog, avagy nem, ehhez viszont tovább kellene olvasnod, tedd azt légy szíves! Tehát a te holnapodban a következő történt. Kimentem a Moszkva térre, tudod oda, ahol van egy nagy henger alakú hirdetőtábla mindenfajta múltbeli történésekről szóló papírdarabokkal teleragasztva. Nem is tudom milyen időben beszéljek, legyen inkább jövő, hiszen az felém jön, márpedig akkor lehetek én a világ közepe, hiszen még az idő is felém jön, de ha akarod akkor beszélek inkább napsütéses időben. Szóval ragyogni fog a nap, küldi hullámait felém majd, enyhén benzin szagú a város és én reményteli várakozással álldogálok majd az oszlop előtt. A karórámra tekintek majd sűrűn és magállapítom, hogy az alapállapotú cézium-százharminchárom atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás kilencmilliárd-százkilencvenkétmillió-hatszázharmincegyezer-hétszázhetvenedik hullámai olyan lassan követik egymást, mit a szívem dobbanása, és egyszerűen úgy gondolom majd, lassan telik az idő. Pillanatnyilag kétségbe fogok esni, vajon jössz-e egyáltalán. Akkor majd veszek egy szál rózsát a közeli virágárustól , és ettől egy kicsit megnyugszom, arra gondolok majd holnap, hogy milyen jó lesz ha megérkezel, és a virágot átadom. Gyakorolom majd holnap a mondatokat, amivel a virágot átadhatom úgy, mintha az egész semmiség lenne, de közben te gondold majd azt hogy ez nemhogy nem semmiség hanem a világegyetem sorsa, de legfőképpen a mi sorsunk az ami belesűrűsödött, bocsánat sűrűsödik majd abba az egy szál rózsába. Olyan izgalommal gyakorlom majd holnap a mondatokat, hogy közben el is felejtem majd számolni a cézium atomokat. Sebaj gondolom majd, a föld úgyis forog és májusban siet, októberben késik úgyhogy holnap éppen pontosan jár majd és mivel elvétem a számolást majd a nap állására hagyatkozom, egészen addig amíg le nem megy és már azt sem fogom látni. Akkor már nagyon szomorú leszek , tulajdonképpen nem is tudom miért, hiszen olyan sokan nem fognak a nyakamba ugrani, hogy majdnem olyan nehéz lenne megszámolnom őket, mint a cézium atom rezgéseit. Vigasztalni már nem fogom magam, beletörődök majd sorsomba, és a sumérok által huszonnégy egyenlő részre darabolt időszak huszonkettedik szakaszában elejtem a rózsát a földre, ami ugyanúgy fog forogni tovább. A benzin és a köd vegyes párája fog segíteni abban, hogy észrevétlen maradjak, és ne lássák bánatomat, mely oly nagy lesz, hogy a kísérletem abba is hagyom és egy szempillantásnyi földfordulat alatt visszarepülök a jelenbe, a mába. Kedves olvasó, ha majd a jövő időben, mikor süt a nap és forog a föld, a Moszkva téren jársz és látsz egy hervadó rózsaszálat, gondolj majd arra az a rózsa a te jövőd, mosolyogj, és reménykedj, az idő még nagyon soká áll meg számunkra. Ha pedig holnap ott lennél, az azt jelentené hogy tévedtem és akkor én majd olyan különleges helyzetbe kerülök hogy igazán az fogja nekem a legnagyobb boldogságot okozni a világon, beismerhetem tévedésemet, igaza lesz Hawkingnak.