Heti ajánló
Dátum: Szeptember 06, csütörtök, 21:08:09
Téma: 23. szám
Ahogy szemünkkel érintjük Jézus szenvedését, bennünk mély, templomi harangok búgnak. Bűneink, mint visszatérő lelkek kik nem nyugszanak,visznek kockáról-kockára, s az ikonokra a mi sóhajunk párájával írjuk titkon, takarva: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? ...”
Alcar viaskodása verssé formálta mindannyiunk meg nem fejtett fájdalmát.
Lena1 koldusa, mérleg a külsőség, és tartalom között.
Embernek is csak koldus marad az, aki kéregeti szerencséjét szerszámos kezek közt.
Fényesi Tóth János, siratni szerelmet állít ravatalhoz. Mert tudja, ami libben fátyolként csókok takarására, az egyben szemfedője is.
Versemben azt a pillanatot írtam le, amikor utoljára kipattan a szem, és elnyel a végtelen abban bízva, hogy valamit mégis sikerült hátra hagynom valakiben.
Kaskötő István felvételi vizsgájában nem csak arra ad választ, hogy felvették e, hanem arra is,
hogyan lett fiatal fiúból a vers végére érett férfiú.
Agnes kiáltása küszöbön éri a távozót, s a belemarkoló nyöszörgések szaggatják hol a remény, hol a vesztettség felé.
Csizi időutazásban meséli el, ahogy a szív hiába-virága, kosárrá érik kedvese kezében.
prayer
|
|