Heti ajánló
Dátum: Szeptember 26, szerda, 20:37:45
Téma: 24. szám
janus: Talán majd ma eldobom a tollam
Vajon mi késztet egy írót arra, hogy leírjon egy ilyen sort: eldobom a tollam!? Nézzük, janus mit s hogyan ír erről:
"...eldobom a tollam,
keserű erővel kőhöz vágom,
hiszen nincs már semmi, hogy leírjam"
Ez bizony elég nyomós ok. Sokan éreztünk már ilyet, úgy hiszem. Alkotói válság? Pillanatnyi kiábrándultság?
"Talán sosem volt velem s az enyém
a líra tolla, a múzsák csókja?"
Igen, azt hiszem, ez a keserűség, kétség nyomja rá janus lelkére a bélyeget. Ezért s ettől született ez a remek vers.
De aki elolvassa a verset, azt hiszem, ugyanazt mondja, amit én: igen is, Tiéd a Múzsa csókja, mely jel a homlokodon. Hát ne legyenek kétségeid.
Sok gyönyörű vers született már reménytelenségtől íródottan, vagy a legkilátástalanabb helyzetekben. Ez is egy ilyen gyöngyszem, én így gondolom. S innen üzenem: A vers utolsó sorát végérvényesen el is felejtheted!
(Captnemo)
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Miracle - Hitem
Miracle vitorlái, nekem, az örök hajótöröttnek mentőövem e bánattengeren. S bár tenyerem hólyagosra sebzi az árral szemben való evezés, hajóján biztos víznek tűnik a hullámsír is. Mert szavai könnyű folyása megindít, s erőt mormol só marta, nyöszörgő ajkamra. (Prayer)
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Zafír: Öncsalás
Zafír verse már első pillanatban megfogott mikor elolvastam. Azután sokszor ízlelgettem, és beleszerettem őszinte hangvételébe, ahogy szembenéz önmagával benne. Mikor műveket böngésztem a találkozóra, hogy kitől is mondjak el egy verset, egyik ez a vers lett, és hiszem, hogy jól döntöttem. Nem elemezném, mert nem igazán értek az efféléhez, de bátran ajánlom figyelmetekbe.
(Anna1955)
|
|