Fullextra.hu - northman: Tág pupillákkal

Fényt ölelõ árnyak lépnek a küszöbön át
Ahogy az éj lassan elfoglalja arcod helyét
Mennyi bánat fûz hozzád menyi út
A léptek zaja még hangodon belõlem szól
És nem hallja senki más csak a hold.
Idegen álmokkal teli az éjszaka
Dübörögnek a csendbe öltözött percek
Megérintett felhõkbe zárva remegnek
A testek és visszhangtalan sóhajok
Borítják el lassan a tájat arcod helyén.
Ölelés ízû hajnalok keresik hajad szálai
Között a szerelmemet lassan felkelõ napba
Öltöznek meztelen dombjaid
Suttogó idõ cseppen az ablakra
Felébresztené vágyam de egyedül vagyok.
Aztán az elsõként felnyíló szemek
Tág pupillákkal keresnek téged
Távoli vagy érinthetetlen
Hídnélküli partok magányfolyóm
A deltavidék felé viszi emlékedet.
- Elfogynak a sorok elõttem ajtó
Mögöttem ablakok forognak
Melyekben meztelen állsz
Senki szerelmévé változott arcom
Fakó hegyek között izzik a szívem.