Fullextra.hu - Teru: Elsírta rég...

Csepeg az eső a téglafalú házra,
Kialudtak már mind a csillagok,
S amíg a szíved dajkálgatod sírva,
Én nem tudom, anyám azt, hogy hol vagyok.
S azt hiszed, egy nap eljövök majd érted,
E vigasz soha nem juthat neked,
Valahol messze ébred már a hajnal,
S könnyesen ébred minden gyermeked...

Tavaszi fényben ragyog már az élet,
Keseregsz mégis, hited elhagyott,
Vétett a világ, s bár megkövetnének,
Koporsód vinni sokan állnak ott...
Angyalok jönnek harsonával érted,
De e vigasz, anyám, nem jut még neked,
Koporsó mellett álldogál már sorban,
Megváltást várva minden gyermeked.

És térdre hullasz, két szemed az égen,
Mit vétettem én? egyre kérdezed,
S imára kulcsolt kezekkel azt kéred,
Vagy Isten, vagy ördög jöjjön érted el.
S állunk a sírnál, zokogva, úgy véled...
De e vigasz sem jut soha már neked,
Könnyeit, anyám, messze idegenben,
Elsírta régen minden gyermeked...