tamiska: Már magamban beszélek
Dátum: November 19, hétfő, 12:52:04 Téma: 28. szám
Lágy puha párna a délutánom,
A levegő imbolygásba kezd,
A napsugár végső táncát járja,
S a templomon vérzik a kereszt.
Nyugágyamban zsibbadt tagjaimat
Igazgatnám, de tettre fárad,
A lusta mindegy-akaratban,
Gondolatom csapongva árad:
Látok hegyeket, bújó völgyeket,
Szántóvetők kaszányi vágyát,
Értem a fáradt hazatérőknek
Magukba hulló hallgatását.
Diófalomb alatt szenderegve
Álom keres, tapintó csend van,
Szemeimre hálót sző az alkony,
S árnyékot őszülő hajamban.
Minden szépemből csak Te hiányzol,
Virág ilyen, ha illattalan,
S én, kiben ezer bomlások hívnak:
Kimondlak, de nem hallom szavam.
|
|