ovobacsi: összekeveredve fény és árnyék között
Dátum: November 27, kedd, 07:21:28
Téma: 29. szám
ha hinnék Pokolban és Mennyben,
úgy náluk gyakori vendég lennék,
vagy Ők lennének bennem,
mint ma is, mikor mennék,
de nélküled négy fal közt rekedtem,
nyitva, Föld és Ég között.
minden mozdulatlan a csendben:
asztal, szekrény, ágy… s itt a lélegzetem eltörött,
ott, mintha valaki feküdne.
az ágyat mégis üresen találom,
csak egy árnyék erőlködik, felülne.
megfagy bennem valami, s a félhomály egy lábnyom,
mi a szobát majdnem eltaposta,
jött, és nem kérdezett,
bennem mégis itt hagyott valamit,
bár azt hitte, csak elvett,
s így igaz, mert elvett belőlem valakit:
egy félelmet, egy idegent, egy ördögöt.
de belém égetett egy kérdést: „Ki vagyok?”
mert lehetek mindenki, vagy senki, úgy egyre megy,
de mikor leszek én mindazok?!
fogtam, s földhöz vágtam azt, ki még vagyok: „Eredj!”
de nem mozdult, míg nem mozdultam,
magában az árnyék is csak egy halott,
mint én is egy… életért csak koldultam,
mikor a magány órái tornyosultak fölém,
nem ismertem sem Poklot, sem Mennyet,
csak elringattam magam a földi élet semmi ölén…
mára ismerőseimmé váltak a színek:
fekete, fehér, és mind, mi köztük létezik,
melyeket mozgatok, melyekkel józant részegítek,
melyekkel éjre, nappal érkezik.
de nélküled mindez csak az élet unalmas egymásutánisága,
mert szemedből visszatükröződő fény vagyok csupán,
melyet életre Te keltesz, szíved dobbanása.
|
|