Fullextra.hu - Heti ajánló

Folytonos rohanás az élet. A valódi, meg a virtuális élet is. A Fullon is pörögnek az események, a publikációk szédületes iramban kerülnek fel az oldalra, majd tűnnek el, ahogy napra nap születnek az alkotások. Sokan vagyunk, sokat írunk, és ez persze nagyon örömteli.

A Kirakat azért is jött létre, hogy kicsit visszapörgessük az idő kerekét, meg-megállítva azt egy-egy korábbi remek versnél vagy prózánál.
Most, a 29. szám esetében csak egészen keveset léptünk vissza az időben. Arra gondoltunk, mivel ennyire gyorsan futnak le a publikációk a főoldalról, néhány héttel korábbról, október vége/november eleje tájáról idézünk vissza néhány gyöngyszemet. Ezek között van, ami kiemelt figyelmet kapott, s van olyan is, amin átfutott a szemünk. Így, utólag találtam rá például metaltsigga "Lélekvesztő" című, remekül megírt prózájára is, amelyet így külön is figyelmetekbe ajánlok.

S hogy túllépve az olvasás adta élvezeten, okuljunk is - LACOBA helenbereg: "Békapoéta" című gyermekversének elemzésével is hozzájárult ennek a számnak a nívójához.

Manapság átalakulóban az irodalom. Egyre kevesebben válasszák egy adott téma kidolgozásához a hagyományos, kötött verselést. Ez egyáltalán nem baj. Sőt, nagyon fontos megközelítések is előtérbe kerülhetnek a szabadverselés lehetőségei között, amiket talán sosem kezdtünk volna el másképpen kidolgozni. A formai másságot azonban tartalmi változások is követik. Ez sem lenne gond, ha lassan már nem uralná a mai verselést az úgynevezett „én-versek” garmadája. Azt is mondhatjuk, hogy szinte már csak ilyen verseket olvashatunk. Ezzel sem lenne különösebben baj, ha a mondanivaló az „ego”-n keresztül azért általános, egyetemes lenne, de – legtöbbször – nem az.

A fentiek hozzák magukkal, hogy a gyermekeknek szóló versek is egyre ritkábbak. Nem nagyon írunk a piciknek. Nagyon nehéz ez a feladat, hiszen a gyerekfül csiszolt, csak a hangzatos dallamokat érti, illetve érti jól, a legkisebb gondokra is azonnal felfigyel, sőt kellemetlenül kérdez is, mert szája is van. Az ő véleményük is csiszolt kristály, még nem opálosít rajtuk néhány oldalfény. Ezért volt nekem kellemes meglepetés Helenbereg gyermekverse, a Békapoéta. Ez a vers minden olyan elemet felidézett nekem, ami fontos ahhoz, hogy jó, élvezhető, tanulságos lehessen. Nincsenek benne kínok, vagy valótlan, horrorisztikus elemek, szépen építkezik a valamiből a végkifejlet felé. Aranyos, valós, tetszetős képeket használ, kedves rím-válaszrímpárokkal. Nincsenek erőltetett, elrugaszkodott helyzetek. Nagyon egyszerű a fonál, amit a kis olvasó kezébe ad a szerző, mely könnyedén követhető, ugyanakkor tanító jellegű is ez a kis mese-vers. A hatalmas igazságra, hogy ne akarjunk mások, nagyobbak lenni, mint amik valójában vagyunk.

A szerző sem akart nagyobb lenni. Kedveset, szépségeset ajánlott az apróságoknak, melyhez nagyon jól választotta meg az ősi felező nyolcas formát, és a belső verslábak is szinte énekeltetik magukat. Úgy, ahogyan az egy gyermekverstől elvárható.

Gratulálok.

Kellemes olvasást mindannyiunknak!