Fullextra.hu - Skrym: Húrokat pendít a csend

Zsibbadtan mosolyog a Hold, sötéten
és kajánul a vonatablakban, a töltésen
a kéntől megsárgult kövek hevernek mereven
Végtelenbe futó sínpár mellett s talán ellene
sír a hallgatás évszázadokon átívelő meséket

Minden nap erre járok és közben rád
gondolok. Vágyom rád, ölelnélek már
hideg folyóban, forró tűzben. Újkori és ősi
álmaim megosztanám Veled, ajkadra önteni
a szenvedélyt s a szűk hajnalt
Eltakarni tested, de soha sem feledni
az emléket ami vad, pogány táncra vár...

Hallom. Dallamos húrokat pendít a csend.
Énekel, játszik egy újabb zenét s megy
amerre vak szeme lát, nem figyel
a sebekre, amik marták a kottát. Les
minden parányi izzást, amit csak a tested fest...