Fullextra.hu - Lacoba heti ajánlója

Az elõzõ Kirakat-ban már említettem az „én-verselés” hatalmas elõretörését. Most viszont ezek közül emeltem ki kettõt.

Érdekesen görgetünk mi, amatõr irodalmárok magunk elõtt valamit. Sokszor érezzük, most utolértük, aztán kiderül, hogy mégsem. Az újabb Kirakat-válogatásban különös vers Si: Öreg öszvér töprengése. Rendkívüli ez a vers a maga nemében. Olyan hatalmas szimbólumot fest nekünk a szerzõ, amit nagyon ritkán olvas manapság egy irodalomkedvelõ. Szépen ülteti rá énjét a szimbólumra, úgy teszi ezt, ahogy csak a legnagyobbak képesek. Ott van a tanácstalanság, a számtalan buktató, a megoldások sokasága, a megoldatlanságok erdeje, és mind-mind néhány sorocskában. Olyan egyetemes értékeket rajzolt nekünk tollával, amit csak köszönhetünk, mi olvasók.

Veva: Folt vagy ragyogás? Amikor elõször olvastam ezt a verset, valami olyan elemi, belsõ harcok elevenedtek meg elõttem, melyek e sorokra késztették a vers íróját. Olyan belsõ csaták ezek, melyeket mindannyian megvívunk. Magunkkal, szerelemmel, az élettel, az elveszett, megkerült illúziókkal, a mindennapokkal. „Én-vers”. Igen az, mégis olyan értékeket képvisel, melyért érdemes tollat ragadni és leírni:„Bújtam elõled fû, fa, lomb alá, de te rám leltél ezer lakat mögött.”

Mindkét szerzõ remek verssel ajándékozott meg bennünket. Nagyon jó – mindannyiunkban ott motoszkáló – mondanivalót hoztak sajátos, egyéni megközelítésben, s mégis mindannyian ott érezhetjük magunkat a sorok között. A vers-forma szerves része a mûveknek. Nem keressük bennük a rímeket, nem kezdünk el szótagot számlálni, mert szoros ötvözetben ércesedik a forma és a tartalom.

Az e heti válogatás is bizonyítja sokrétûségünket itt a Fullextrán, melyet ugyan néha tanácstalanságra ítél a ma még megoldatlan nagy fekete képernyõ. Reméljük rövidesen helyre áll a rend (melynek eredete ismeretlen, rajtunk kívülálló ugyan, de már dolgoznak az ügyön), és mindenki örömét lelheti újra a portálon. Remélem, kellemes perceket hoz majd számotokra a Kirakat 30. száma.

Lacoba