Fullextra.hu - lenaneni: A magány keresztje

kitárt karokkal én repülni vágytam
de nem szelek jöttek csak kemény fagyok
egy léha fickó szeget ragadott
így maradtam pléh-krisztussá váltan
vállamon Poe örök hollója károg
lábamnál rég elhervadt virágok
állok esőben fagyban hófúvásban
megdermedt ujjam nem érint csillagot
és nem érzek kínt csalódást haragot
de nem is hiszek már a feltámadásban
mint ahogy te sem várod a csodákat
csak nézel csak bámulsz és tátod a szádat
míg állok élek örökös magányban

keresztre feszítve