zsuka49: A vers
Dátum: December 10, hétfő, 16:11:43
Téma: 31. szám
Magával hív bársonyos, szép hangján,
bűvöl, bár néha fagyos a csókja,
mikor magamon érzem hűs ajkát,
fut vele idő, rohan az óra.
Megfertőzte agyam, s minden tagom,
vele szalad ereimben a vér,
hogyha kényeztet, nevetve hagyom,
szürke világomban - igazi fény.
Szenvedélyem benne öltött testet,
velem van, csak ritkán hagy egyedül,
fájdalmat még nem okozott nekem,
ölelése fűt - éltet legbelül.
Amikor nincs itt, akkor hiányzik,
nélküle minden olyan furán más,
néha botladozik, és hibádzik,
mégis örömöt ad - ez nem vitás.
Olyan, mint a mindennapi kenyér,
mohón éhezem, hogyha nincs velem,
gondolatok közt nevetve megfér,
nekem ő az örök - nagy szerelem.
|
|