persecuted: Lángfelhők alatt
Dátum: Január 10, csütörtök, 19:58:02
Téma: 34. szám
Úgy érzed, vége. Ennél már nem jöhet
semmi rosszabb. Fáradt vagy, a szavak
is mind elhajoltak tőled, az örökkévaló
anyagban elrejtve álmodod tovább régi
életed jó döntéseit, szép perc-emlékeit.
Amikor nem vagy itt, kiviláglik teljes
lényeged. A reggel nehezen moccan, de
valahogy megindul mégis lassan, veled.
S ahogy a pillanat szalad, úgy villámlik
fel hirtelen tudatomban a felismerés,
hogy nem vagyok szabad
hogy szép szárnyam kitört
hogy felsebezték gyönge bőrömet
hogy a messzeség kidőlt nélküled
Napjaid rohannak, arcvonásaid tükrödben
torzak és egyre kevesebb helyet szorítasz
a mosolyoknak. Fénytelen félhomály vakít.
Mozdulatlan kín alakít, a felhők is feletted
tűzben égnek. Lángfelhők alatt fájó, mély
ráncokat karcol elárvult lelkedbe a végzet.
|
|