Jega: Vihar
Dátum: Január 20, vasárnap, 20:15:40
Téma: 35. szám
Jega: Vihar
Mikor rátaláltam erre a két alapszínnel alkotott expresszionista képre, az volt az első gondolatom, hogy megkeresem a technikát, amivel készült. Nem leltem. A kép viszont rendkívüli a maga nemében. Elementáris, mint egy igazi vihar. Hatalmas erőket mozgósít a futtatott képalkotás, a maga határozatlan, elmosódott, viharban csapzott, ázott kontúrjaival. Ezután úgy éreztem meg kell tudnom a technikai megoldás lényegét az alkotótól.
Nem tettem meg, azért, hogy ez a titok is tovább erősítse a kép hatását bennem. Hagytam dolgozni. Megelevenedtek gyermekkoromban az itatóson formát erező pacafoltok, a zsíros papírra írt, megfolyt betűk, Czinke Ferenc festőművész tanárommal az iskolában folytatott próbálkozások; a vízben áztatott papírra vitt ecsetvonások különös önállósága. Ezekből nem is mindig tudatosan alakultak ki a formák, képek, hatás, hanem némi véletlenszerűség adott rendkívüli szépséget ezeknek az aprócska műveknek. Legtöbbjük ennek megfelelően csak utólag kapott címet, ami hatalmas játék volt, melyet mindannyian végtelen örömmel játszottunk, s mikor megszáradt a nagy alkotás, ráírtuk utólag a címet, a mester mindet végignézte, osztályozta. Legtöbb esetben még nekünk is hatalmas meglepetést okozott, hogy Ő mit fedezett fel képünkben.
Ezek az emlékek érlelődtek bennem Jega képe előtt ülve, s már nem is volt annyira fontos számomra a technika kivitelezése, az sem, hogy miért érzem a két szín ellenére is erős színtónusúnak a képet, mert ennek már elveszett a jelentősége, már csak a hatások voltak. Süvítő szél, nyöszörgő fák, az égen futkosó felhők, és menedéket kereső madarak, emberek... S hogy milyen picinyke pontok vagyunk a természet ölén.
|
|