Paris: Távozásom
Dátum: Január 30, szerda, 19:50:17
Téma: 36. szám
Én elveszettebb vagyok
mint a nyomtalan részeg,
ki epébe fúlt -
és befogadta
az árokszéli fekete föld.
Majd valami engem is beföd:
úgy, ahogy Téged
a szerelmes ágyék,
asszonyi kebel,
vagy a villámtól
futó gyermek -
ahogy rádhajta fejét.
Bordáim közül néha még
kicsorog egy-két költemény…
nincs mit tenni
kevés a hús
s a bőr lyukas,
a sok kéretlen utas
- mint rothadó fertelem -
nem számon át távozik.
A hó is itt ragad.
Hátamra fagynak a szavak,
elsodor a fagy:
nehezen lépek,
eldőlök
- akár régen
az ágyra -
hiába
végül salak leszek én is,
és ha mégis
úgy dönt,
hogy jön az a tavasz,
fellázad a táj,
már férgek esznek
mint a részeget
az árok oldalán.
Nem várok már.
Csak sírni jöttem most,
nem könyörögni:
értelme nincs.
Messze kell, hogy menjek -
vitorlát le!
Sodorjon orkán és vihar
mélyen az óceánba
- partot se lássak -
irány a végtelen!
/Viszontlátásra/
|
|