Fullextra.hu - Atlantiszi: Önbörtönőrök 2.

Nagyon ritkán adódik lehetőségem kiállításokra eljutni, de kicsit bezártnak is érzem a művészetekkel kapcsolatos életemet. Viszonylagos kettősségben élek, melyben egyik oldalról a folyamatos utazás, elfoglaltság, míg a másik énem felől az elszigetelődés a jellemző. Ezért is hozott nekem óriási kaput az internet világa, hiszen itt aztán oda indulhatok, ahová csak akarok, olyan műveket, alkotásokat, verseket, írásokat, miegyebet tálal asztalomra, amit csak szeretnék.

A Fullextra is ennek hozadéka. Ezen belül a Műterem, melyet előszeretettel böngészek. Így akadtam Atlantiszi: Önbörtönőrök sorozatára. Ezek a képek egészen különleges élményt jelentenek a szemlélőnek. Közülük a másodikat választottam (de bármelyiket is kiemelhettem volna), hiszen a maga síkbéli kiterjesztése mellett a modern, számítógépes technika fény-árnyék hatásai térben is elhelyezik a törékeny lánykát. Erős színárnyalatokkal zárják börtönébe, melyet saját maga választott. Mindegy az ok. Ezer lehet. Van is a mai léleksanyargató világunkban. Aztán újabb tér, dimenzió világosodik meg előttünk a hatalmas kulcs képbe komponálásával. Olyan dimenzió nyílik meg bennünk, amely valóságos képbeli költeménnyé tágítja ezt a modern próbálkozást. Szimbólumokkal teli ez az alkotás, de nem szimbolista. A szimbólumok nem a megjelenítés közvetlenségével, hanem a költeményszerű összhatás, a mondanivaló kiteljesedésében közelítik a célt, amely mindannyiunknak megszívlelendő, egyetemes:

ÖNMAGUNK SORSÁNAK KULCSA, LEGFŐKÉPPEN MI MAGUNK VAGYUNK.

Lacoba