Fullextra.hu - Angeli: Álom (kép)

Az álom rendkívüli az ember életében. Valamiképpen ott éljük meg; valahol, valamikor, valamiért. Valóságos testreakciói miatt az ébredés után töröljük homlokunkról az izzadságot, érezzük a legkülönfélébb utóhatásokat. Különös jelenség az álom, életünk egy része, melyet nagyon sokan és sokszor vitattak már. A szürrealista művészeti irányzat ennek ábrázolását tűzte egyik céljául a múlt század elején.

Tudom, hogy nem mindenki így közelít meg egy alkotást. Én sem így teszek, amikor lehetőségem nyílik. Megáll az ember a kép előtt, és valamiért az megfogja, odaszegezi. Szépségével, mondanivalójával, kifejezésmódjával. A kép elindít egy gondolatsort – éppen olyan ez mint az álom – amely a szemlélődőt is belehelyezi a képbe. Így történt Angeli álma előtt is. Hiszen az erős színek vonzzák az ember szemét, a csak álmunkban létező összkép egyenként is megelevenedik. A szépséges női arc, a nagyváros nagy zaja, szmoggal kevert árnyalatai, a hatalmas házak túlhullámzó melege, amely mintegy kései emlékként idézi a képre a jelent, mint múltat. Aztán a lombtalan fán – mintegy madárfészek – jelenik meg az igazi nagy vágy, a nagy álom, egy aprócska vidéki falu, a két toronnyal, rikítóan fehér falakkal, vörös cserepekkel és kicsinyke ablakokkal... Jól megkonstruált vágy ez, melyet valamiféle: „Ki a természetbe!” gondolat fűz össze az alkotó ecsetén keresztül. És ezért sem véletlen, hogy a száraznak tűnő, alvó fán a friss levegőjű falucska körül még a levelecskék is kizöldülnek.
Ilyenkor, amikor már a lényeges elemei eljutottak hozzám egy képnek, amikor már én is valamiképpen „álmodom” az álmodni valót, akkor szoktam azon elgondolkodni, hogy milyen eszközökkel közvetítette ezt a jelenetsort ide a szobámba a festő. Most könnyű a dolgom, hiszen felfedi a szerző, hogy akril és vászonra készült. Azonban ezt a képből is már sejteni lehet, hiszen a színek keverése, elhatárolódása, kontúrosodása ad ebben segédkezet. Ugyanígy felfedezhető a vászonalap az egyenesnek tűnő vonalak szélének tanulmányozásával, még a monitor előtt is.

Ezeket azonban első ránézésre nem veszi az ember, csak a kép érdekli, az köti oda, hogy egyszer... Majd... Ott lakni... Abban a kis faluban, ahol a falak tisztasága mellett a szavak, a lélek tisztasága is meglelhető még... Ott, ahová az alkotót húzzák álmai.