Fullextra.hu - Lacoba heti ajánlója

Különös gondolatok, kérdések jutnak ebben a téli tavaszban eszembe. Mi az irodalmi mű? Hol vannak a határai? Ki dönti el? Van-e erre, lehet-e erre valamiféle séma? Nem tudom, de érzem, igenis kell, hogy legyenek határai, hogy legyenek ismérvei.

Valahogy úgy érzem, addig irodalom az irodalom, és az még a művészet, melyet többen is annak látunk, illetve az alkotó is abban véli mondanivalója kiteljesedését. A szabályok is valami hasonló definíciót rögzítenek, s mégis hajlamosak vagyunk erről kicsit elfeledkezni, amikor valakinek a műve alatt megnyilatkozunk, hozzászólást írunk, véleményezünk. Ezektől azonban nem várható el – milliónyi ok miatt -, hogy döntsenek ebben a kérdésben. A kérdés sokkal sokrétűbb, összetettebb, és sajnos, rendkívül mély szubjektumot is hordoz magában, mint első pillanatban gondolnánk. Tehát azt teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy egyetlen ilyen vélemény sem lehet perdöntő az irodalom meghatározásánál. Sőt, magában hordja annak veszélyét, hogy téves következtetés alakuljon ki egy adott művel kapcsolatban.

Azért mégis érdekes, hogy mi számít irodalmi alkotásnak? Hiszen mostanában sokan már egy – vagy több – alkotással kapcsolatos véleményüket is szeretnék „irodalmi”-nak látni, pedig aztán a vélemény, a kritika teljesen más alapokon, szabályokon, ha úgy tetszik, törvényeken alapszik, és persze, itt sem elegendő az, hogy aki írja gondolja annak írását.

Amikor a Fullextra Kirakat 37. számának ajánlásait olvastam, jutottak eszembe ezek a furcsa oldalzöngék. No, nem rossz oldalról, hanem éppen ellenkezőleg. Gyönyörű, lélekemelő, szívszorongató, felemelő, remek írásokat, irodalmi műveket olvashatunk most már több mint egy éve ezen a felületen. Sokan örültek bekerülésüknek, és mi is sokszor örültünk, amikor egy-egy több oldalról is remek ajánlást olvashattunk, tehettünk az oldal Kirakatába.

Sokszínű a mi irodalmi portálunk, melyet éppen az hoz számunkra, hogy itt mindenki kipróbálhatja, alakítgathatja, gondozhatja tehetségét. Azok is, akik lassan már profinak számítanak, és azok is, akiknek még van tanulnivalójuk. Szegényebbek lennénk, ha ez nem így lenne, ha szabályok erdején, (ál)irodalmi, művészeti szubjektív szűrőkön csorogna át, amiről még nem is tudhatjuk, hogy irodalmi, művészeti érték, vagy csak annak látszik, vagy talán annak sem.

Örömmel ajánlom most figyelmetekbe az újabb számot, melyben szerencsére nem kellett új irodalmi kategóriaként a vélemények, hozzászólások, kritikák rovatot nyitnunk, mert ezeknek csak másodlagos köze van az irodalomhoz, és ez – szerencsére – a jövőben sem fog változni.

Kellemes Olvasást Kívánok Mindenkinek!