Fullextra.hu - Csillagtalan: Nem baj többé...

Hogy rohannak csókok,

ölelések szakadnak

nem baj többé,

nem sír bennem az

éjszaka, mely elmaradt,

a tehetetlen vágy,

s az, ha csak az

álmatlanságtól

kócos az ágy.

Minderre van ok,

de nem én vagyok.

A bágyadt búcsúzás

nem küld el,

nem is marasztal,

csak van, mint mi

mindannyian.

Méla boldogság ez,

simogató éles köröm:

mert ha a bú nem

én vagyok, hát hogy

lehetnék öröm?

Nem álmodok már,

így élni jól lehet,

így próbálok észrevétlen

összeforrni veled.

Mindent együtt akarok,

sóhajt, mérget, bánatot.

Szemed éber zöldjét

sötétülni látni,

elaludni könnyes

csókokkal a számban,

és nézni elégedetten,

ahogy eszel,

mert aki eszik, az él,

élni akar valahol belül,

és aznap talán már

nem hagy egyedül.

És majd ha csókolsz,

ha újra, ha megint

és nagyon,

csak arra kérlek,

ajkaidat csendesen,

lassan tapaszd

szívem öreg, varos

sebére.