zafir: Reinkarnáció
Dátum: Február 20, szerda, 14:51:28
Téma: 38. szám
Évezredeken zarándoklunk kitartón,
keresve célt, társat s életteret,
figyeltük egymást: bántón vagy összetartón,
s cseréltünk párszor jelmezt és nevet.
Némely útszakasz hiány-árnyékú dráma,
remény-görgető párás alkonyat,
máskor a gőg magas szikláján állva
lassan őrlőn porrá aszott a nap.
Ölve és megöletve váltottuk szerepünket,
tanítottál bölcsen, s én tanítottalak,
szülői érzés is lakta már szívünket,
függőn, hogy ki-ki mely szinten haladt.
Jelen utunkon csendben szembe jöttél,
gyengéd sugárral üzent nekem szemed,
mélyembe látóként mellém szegődtél,
mélyedbe látóként megyek veled.
Kölcsönös hitünk szívósan egybe fűz,
megbonthatatlan ősi egy-tudat,
és időtlen szenvedély e tűz,
mit el nem olt fogyatkozás, se pirkadat.
|
|