kisssp: Elmúlás
Dátum: Március 13, csütörtök, 20:59:31
Téma: 40. szám




Hideg bélyegét nyalta rám
Éppen, amikor ablakát
Rám nyitotta a vélt tavasz.
Láttam, hogy egy tengelic pár
Kapkod fenn a nyírfaágon.
Most nem tél, ami behavaz.

Gondolatom az, mi ugrál
Körben horpadt koponyámban.
Mint mézszínű lenge madár
Az étket adó gallyakon
Száll, s halovány árnyékokon
Bizakodón társára vár.

Nem lesz többé talmi percem
Napom csíkos tarsolyában.
Magamhoz engedem nyomban,
Ki engem immár megkeres
Halványuló tompa hangon
Éltem hátsó harmadában.

Ha megúszom, és nem látom
Mindent elnyelő mély ölét,
Ki tudja, meddig halasztom,
S bár nőni fog vele a tét,
Némán fekszem majd előtte,
Félretolva híg panaszom.

Addig is előrekúszok
Ismételve, megbotolva.
Gyökerekbe kapaszkodom.
Álruháim félretéve,
Napot halkan elkerülöm,
Arcom foltját eltakarom.

Ha majd egyszer eljön reggel
Kitöltetlenül a napom,
Ígérem, nem húzódozom.
Ruhám korcát elsimítom,
Sötét mélybe lépek csendben,
Fejemet vállára hajtom.





Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News3&file=article&sid=439