Lacoba: Március
Dátum: Március 13, csütörtök, 20:59:58
Téma: 40. szám




(A Petőfi Emléktábla alatt)

Valóban itt ér össze
a görnyedt hátú minden,
s a csillogás öle,
a sziporkázó végtelen?

Tényleg oly közel lenne
a zászlótlan bús tegnap,
s a száguldás öble,
a ragyogón izzó holnap?

Tudakolnám, igaz-e?
A mát letojnunk lehet,
s számolnunk illik-e
ki mennyi csillagot vehet?


****

Gyermekkorom égig érő
magasságában,
egy tábla alatt ülök
a nagy előd szikláján.
Vágom a tehetetlenség őserdejét,
harcolok a magam csatáján,
s nem találom helyem
egy nagy dagonyában.

A múltunk romja alatt -
elmémet koptatva -
egy táblát bámulok.
Nem látom a szárnyaló jövőt,
a múltat sárgára venni sem merem.
A kikerics nyílását várnám,
de még csak lombtalan fákon
a márciusi szél hidegét lelhetem.

****

Én vagyok az Sándor!
A versedet tévesztő,
most éppen reményvesztő...
Hogy nyomod keresse pár sor.

Én vagyok az Sándor!
A fáradt, szótlan senki,
ki tiszteletét teszi...
Eljött újra a vándor.

Én vagyok az Sándor!
Ígéret szerint jöttem,
és most sem csicskást küldtem...
Bár! Sokan jöttünk, látod.

Én vagyok az Sándor!
Ma is kokárdád féltem,
miként a táblád nézem...
Míg lelkem sosem vádol.

Én vagyok az Sándor!
Tavaly volt, hogy itt jártunk,
most friss virágot hoztunk,...
Hogy tanácsoddal ápold!

Én vagyok az Sándor!
Súgj! Deli szélben erőt,
hogy elvigye a felhőt...
Adj igaz hitet Sándor!

****

Lehet,
gondolaton szólnom sem lehetne,
míg tollamat más érből töltenem illene.
Talán,
tényleg hazugságlidérc e tájon -
vagy csak rózsaszínű, csapongó vágyálom -
hogy még
lelkem szabadon szállni szeretne,
s itt az emléknél lendületet vehetne?





Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News3&file=article&sid=440