Lumen: Lepkekeringő
Dátum: Május 08, csütörtök, 19:48:54
Téma: 44. szám
Az alkony vakon tapogat
a málló falú világ felett,
lassan peregve földet ér…
Embrió-magányába kuporodik az éj.
Könnyáztatta falakon tagad a múlt,
réseire hangtalan ajkunk tapad,
sarokba görnyednek fájva,
az egykor elejtett szavak.
Rívó csillagok szaladnak
égi zsoltárokat zengő hold mögé.
Fenn a magasban reszket a mélység…
Emlékeink dadogó ráncait
simítja a kattogó idő,
Pupilládból álomba zuhan a fény,
barna tükrén könnyekben lüktet az éj.
Szelíden átölel hangod…
tenyerembe suttogod nevem
álmod lepkekeringőt táncol velem.
|
|