Fullextra.hu - Lyza1: Mint útszéli virág

Boldog vagyok, repülni szeretnék,
mert amit most érzek: szerelem,
tudom a sorsom bármily nehéz is,
mint a madár elszáll a gyötrelem.

Láttál-e kedvesem útszéli virágot,
melyet eltapos egy emberi láb?
otthagyva porban árván, sebesülten,
és mégis újra élni, virulni vágy?

Úgy kívánlak én is, mint a szomjazó
föld az esővizet, ember a levegőt,
virág a napfényt, mindig látni akarlak,
a szívem nyugtalan, mert hiányzol,

ezt nem pótolja a madár zengő dala,
a napfény éltetö, simogató sugara, a
virágok illata, opálos ködbe burkolt
róna, csak csókod íze és karod ölelése.

Mint útszéli virág, kivirulok én,
soha nem hagy el az utolsó remény,
csak néha száll ajkamról egy sóhaj,
bár mindig velem lehetnél, ez az óhaj.