Kismezei Töredékek a múltból 2.
Dátum: Július 12, szombat, 12:57:07
Téma: 49. szám
Anyám
Integettél, és elvitt a vonat,
én drága, fekete anyám,
emlékszem ma is arra a napra,
régen volt, nyár volt,
délután.
A felnőttek azt mondták, nem vagy, hogy
belőled semmi sem maradt,
csak néhány fénykép, egy marék hamu,
s valahol, otthon egy
fürt hajad.
Anyám, én tudom, te több vagy ennél,
te hang vagy, arc és nevetés,
anyám, én tudom, te nem haltál meg,
amíg én élek, te
bennem élsz.
Anyám arcképéhez
Nekem már mindig
ilyen maradsz
mint itt a képen
húszévesen
fölöttem lassan
elszállnak az évek
de te nem halsz meg
már többé sohasem.
(Mezei Katalin)
|
|