stando: az én csendem
Dátum: Július 12, szombat, 12:57:53
Téma: 49. szám
az én csendem az üresség csendje
kezem hasamra téved ébredezve
még nem fogja föl az agy mi is változott
de kúszik a gondolat az élő már halott
az én csendem a fájdalom csendje
őrültként kóválygok teremről teremre
fölkutat a szem minden sötét sarkot
hiszi még a fül most csak félre hallott
az én csendem a válaszok csendje
önmagam helyezem a tárgylemezre
cseppentek ebből majd abból egy kicsit
figyelem a nőt összerándul dac-homorít
az én csendem a múló idő csendje
pulzál körülöttem megbújhatok benne
fehér tonett székben vén szú araszol
hüppög a belső-gyermek elveszve valahol
|
|