Fullextra.hu - Artur-Brun : A kincs

Valamikor a jövőben.

A kétkezi munkás, miután elbúcsúzott családjától, kilépett a háza ajtaján. A két jól öltözött, állig felfegyverkezett ember odalépett hozzá.
-Hogy van uram?-kérdezte az egyik.
-Köszönöm, kipihenten, mint mindig.
-Indulhatunk?-kérdezte a másik.
-Természetesen. Merre menjek?-kérdezte tétován.
-Mutatom az utat.-szólt az első kézséggel.
-Indulunk.-mondta a másik a rejtett mikrofonjába.-Tiszta a terep? Most hagyjuk el az előkertet. Biztosítsátok a terepet.
-Oké. Jöhettek, semmi probléma. Jött a válasz valamelyik kis hangszóróból.
A kis kapun kilépve villámgyorsan beszálltak egy tanknak is beillő páncélzattal rendelkező személyautóba. Azonnal padlógázzal startoltak. Két-három kanyar után bevágtattak egy hatalmas bokorba, ami nem volt igazi növényzet. Az álca alatt azonnal átszálltak egy másik személyautóba, de nem indultak el. Megvárták, amíg három különböző színű jármű indult el más-más irányba, ekkor visszaindultak az úton.
-Most teljesen más útvonalon megyünk, mint edd ig.-szólt az egyik kísérő a munkáshoz.-Kicsit hosszabb lesz.
-De akkor később vehetem fel csak a munkát.-háborodott fel az.
-Ezt az áldozatot mi vállaljuk. Önt nem éri kár. A mai műszakot is teljes összegben meg fogja kapni.
A kétkezi munkás megnyugodva sóhajtott és hátra dőlt az ülésen. Akkor rendben van minden, nincs miért aggódnia. Baj nem érheti, ahhoz túl értékes. Egyszer még tettek egy átszállást egy alagútban, utána kiszálltak egy nyolc bejáratú és tízkijáratú áruháznál, szintén átszállás, és csupán negyven perc késéssel, de ott voltak a munkahelyen, biztonságban leszállítva az „árut”. A nagyfőnök a kapuban állt, zord arccal.
-A késést levonom a bérből.-mondta, majd mosolyogva fordult a munkáshoz.-Tessék befáradni.-ezzel kinyitotta előtte az ajtót.

Valahol a konkurenciánál.

-Idióták!-tajtékzott a vállalat vezetője. Megmondtam, hogy az az ember mindenáron kell nekem. Szakmunkás. Tíz éve van a szakmában, mi az, hogy nem tudtátok megszerezni nekem?
-De főnök, megpróbáltuk, kicseleztek minket.-szólt az egyik beosztott.
-Veszteség?
-Három személyautó és kilenc kísérő, de ők többet veszítettek.
-Nem érdekel, ki vannak rúgva! Tíz másikat találok maguk helyett, de nekem ez a munkás kell. Különben, ki volt az, aki az álca bábút is keresztül lőtte?
-Nem tudjuk.
-És ha az igazi munkás lett volna? Belegondolni is borzalmas.
-Főnök, mi lenne, ha nagyobb fizetést ajánlana neki, mint ahol most dolgozik?-szólt a másik.
-Ugyan! Az a cég megduplázná azonnal. Na takarodjanak. Vegyék fej a járandóságukat, örüljenek, hogy azt nem vonom el.

A munkás meghallotta a műszak végét jelző lágy zenét. Letette szerszámait és előre megborzongott, haza felé megint hány emberéletet fog követelni ez a zord világ.