Fullextra.hu - csippcsupp: tejeskancsók

A vidámparkba darukat állítok, az Eiffel torony keserű utánzatait, melyek óriás nyalókákat himbálnak izzó nőalakok szája körül, majd szivárvány szóimra kétrét hajlanak és megadják magukat a napfény ízének. És nem azért, mert alma alakú pálinkából főztem összetört gitárt bamba emberek derekán, hanem mert a híd a képeslapon és az eltépett szemöldököd íve hasonló. Persze csak titokban, egy cipőfűző és egy treff dáma románcán innen.

Rizsporos parókát vettem és sosem fogsz érteni, magamhoz szólok a tejeskancsók szegélyén. Schielével nézünk egy szétszaggatott térképet, majd leöntjük egy spárgázó balerinával. Persze hajlamos vagyok halódó nőalakot képzelni egy felhőkarcolóba, pedig csak eperjoghurtos dobozok hada egy töpörödött építőmester keze alatt, tán legó vázon. Ennyit az építészetről alapfokon. Irgumburgum kiadó, négylégykacsintás.

Számba veszem a fagylaltos tölcsért, úgy könnyebben rajzolok fejet egy komornyikból lett agyagkatonának. Mindig benne van a történet, életfogytig kölcsönzött mese, ahogy a törzsi ékszerek apáról fiúra szállásában és a metrómegállók ércszikrától poros visszhangjában. Papír pénzből levágott férfi fejekből ragasztok montázst, tán jobb mint egy maszturbáló nőnek megálljt kiáltani bohócnak öltözve és az orrom hegyére tűzni az orgazmusát. Néha nem. Még a polinéz fodrászt sem várom meg, meleg van frakkban.

Végre elértünk a világháború utolsó sikolyáig, mely négy ajkú anyák könnyeiből szakadt fel, még fiatal lányok hullámzó kebeléből. Bécs behunyja szemét hamarosan, a gyermekem pedig már meghalt bennem, fából, mint az esőben felszökő mellkasom. És a Csók. Gondolhatnám egy átivott nyárvégi délután. Szeretkezni indult a petárdák közé, s csak egy elhagyott szénaboglyába csavart eltűnt világot talált. Milyen édes is volt. Kék lovak szálltak meg a rettenthetetlen tehenek, akik felesküdtenek egy felbolydult méhhasra, jobbára legyezővel. Legyen elég egy átfestett avignoni székesegyház a vállamba döfve.
Ébresztő. Órák nélkül a végtelenbe.