Baggio011: Kövek
Dátum: Október 17, péntek, 12:52:07
Téma: 55. szám
Emlékek romjai közt ül egy elhagyott stégen,
Arcát lágyan öleli a lenyugvó nap
a verejték csípős lesz gyönyörű szemében
fejében megannyi kínzó gondolat
Menekülni szeretne, minél messzebb, bárhova!
Ha kell, erdőtűzön, vagy vadvizeken át
De mégis itt van! Minden perce tétova,
nem segíthet senki sem, és hol van a sok jó barát?!
Ökölben a keze, csak óvatosan nyitja,
benne apró kis köveket rejtve
Majd feltárult a nagy titok nyitja
A vízbe ejti mindet, egy könnycseppet sem ejtve
Tán lelke darabjai az apró kis tárgyak,
Értük ha kell odaadná az életét
Bennük szerelem, szenvedés, az elfojtott vágyak
De elég volt! Nem hallgat meg több mesét
Lehajtja a fejét, már semmit sem remél
Sírni kezd a világ minden szemetén
Lelke mint egy megsárgult útlevél,
úgy hever a hatalmas tó fenekén
|
|