Fullextra.hu - A kirakatot tokio170 rendezte és ajánlja figyelmetekbe

Lassan kezd már vacogóssá válni az ősz, ám idén is elégedettek lehetünk, hiszen a "régi" időkben nagymamáink már Mindenszentek előtt akkurátusan takargatták a krizantémokat, nehogy lefagyjanak.
Manapság pedig... néha még egy-két héttel karácsony előtt is a teraszon virítanak edzettebb muskátlijaink.

A Fullextra kirakatát sem veszélyeztethetik a fagyok, hiába tartunk az "ember hónapok" derekán.
Úgy gondolom - ráadásul -, hogy a búsongó, fényszegény, nyirkos, ködös hangulatot, a novemberi kedvbicsaklást a portálon alkotó hölgyek megannyi finomságával, melegségével, sugárzó jóságával, és kellemével könnyedén fel tudjuk oldani, elég, ha csak elolvassuk az általam is ajánlott műveket, vagy akár nap mint nap keresünk tőlük újakat.
Így tehát, én egy csokornyi hölgyemény-költeményt (és irományt) állítottam most a kirakatba. Nézzük őket műveikben, csodájuk belső harmóniájukat, zeneiségüket, színeiket, vágyaikat. Közben érezzük az emberi gondolatok, és az irodalom lehetőségeinek, szerteágazó világának sokrétűségét.
Mélyedjünk el az írásokban, lazítsunk! Gondoljunk a közelgő ünnepekre, szeretteinkre, barátainkra! Így bizton állíthatom, könnyebben, jobb közérzettel vészeljük át e - talán mindenki által kellemetlennek vélt - nemszeretem, őszvégi időszakot.

Szemilla novellája "valami" kis csoda, egy igazi metamorfózis, ringó remény a félelmetes, de elkerülhetetlen időskori halál közelségében is.

Lenaneni - eredetileg három részben közölt - "trilógiája" pedig a maga ízes nyelvi meglepetéseivel, gondolati tisztaságával tanulságként is jelentős írás.

Gabiga, "Földim" verse mindig az egyik legnagyobb kedvencem volt. Most igazán jó helyre került, az álom, a képzelet, és a valóság kirakati határterületét borzolgatva:
"...lámpavas xilofon, szélnek hegedűje,
a te hangod suttog minden hangjegyébe."
Gyönyörű!

Eroica remek alkotótársam, és "barátosném" verse régóta látható a honlapomon, de most már a kirakatból is mosolyog felénk, küld csillagcsókot, hárfahúron zengedez nekünk, és az éjjel ölel.

Szellzsofi költeménye már a publikálásakor erős hatással volt rám. Ugyanazt tudom ismételni, mint amit akkor: "Valami rendkívüli hangulat lengedez a versedben, és felejthetetlen gondolatok. Mindent eldobva és félrerakva: gratula, pacsi, erre sokáig emlékezni fogok!"

Standó Ági is beletenyerelt rendesen a kedvenc stílusvilágomba, amikor a Szavakkal előrukkolt. Ráadásul egy másik kedvenc költőmtől kölcsönzött mottóval indít és zár. Finom, nagyon finom!

Emeraude Betonfelhői észrevehetően megihlettek, amikor így írtam verse alá hozzászólásomban:
"Betonfelhők, betonhegyek,
az ablakokban domb-emberek
dirib-darab életüket
szórják szilánkhalmuk fölé.
Hol van a nyár, hol van az én?
elbújt álomvölgyek mögé...
Kiváló a versed Emeraude!"
(Ezután még folytattam a merengésem egy másik szálon, és megírtam a "panelbazár" c. darabomat.)

...
Nos, hát akkor picit dőljünk hátra, kezeket az állunk alá, és jöjjenek hölgyek, az istenadta nők!