LunaPiena: Pogány teremtés
Dátum: Január 29, hétfő, 19:13:54
Téma: 03. szám
Az éj ölén vágy sikoly,
ereimben nomád vérem,
vadul lüktet, követel.
Zsibbadtan mozdul a test,
mégis falat húz közénk az Élet.
Egy korty kell még belőled!
És mert nem vagy itt,
hát megteremtelek:
magamnak – teérted.
*
Párás-nyirkos réten
suhanok nesztelen,
lépteim alatt ezer
fűszál sóhajtva
téged idéz.
Tűzben izzó gallyak,
és az erdő gyanta illata
simít csöndet a hajamba.
Tested sárból gyúrom:
egy marék por,
pár csepp víz.
Földből kifordult
gyökerek
alkotják csontod,
közéjük én lehelek
új éneket.
A szavak
fekete gyöngyök,
föld göröngyök.
Csak dúdolok.
*
Minden titkom
egy fa mohos
törzsébe vésem -
köztük téged is.
(Álomléptű szeretőm.)
S ha arcodon
könnyeket érzel,
tenyeredbe súgom:
nem a csillagok
sírnak, csak az én esőm
zuhog.
(2006-01-02)
|
|