A kirakatot a_leb szerkesztette és ajánlja figyelmetekbe
Dátum: Január 04, vasárnap, 11:06:29
Téma: 62. szám.
Így, ünnep után
Járom a várost. Még mindenki kótyagos kicsit, így ünnep után, de már itt-ott belém hasít a hétköznap. Hol jólesik, hol nem, és ugyanezt látom az arcokon. Még nincs kész a mérleg, tudom, meg kellett volna tennem a múlt év utolsó napjáig, és most tisztán, és felkészülten kéne nekifeszülnöm a jövőnek - a jelennek.
Megállok, visszanézek. Aztán újra előre, és a színek, a fények ugyanolyannak tűnnek hirtelen, mint a magam mögött hagyottak. Mi változott? Nyolcas helyett kilencest írunk az évente változó számsor végére… Mégis mennyi mindent viszek magammal, évről évre.
A kirakatok sem változnak, csak a leárazások harsány táblái, azok engem nagyon zavarnak. Most mi az igazi értéke a színes csecsebecséknek? Amennyiért most hozzájuthatok, vagy amennyiért az ünnep felfokozott várakozásában, ösztönös szerzési lázában véltem igaznak? Válogatok. Nem igazán a fizikai valómmal, a szívemmel, a lelkemmel. Élményeket kapcsolok, érzéseket ébresztek, én magamban, a színes holmik valós értéke bennem fogalmazódik meg. Végtelen a történet, néha megállok, elvigyorodok, vagy nehéz lesz a szívem, világnyinak érzem magam, vagy apró porszemmé zsugorodok,
Olvasok, és történnek velem a csodák, az idő hol megtorpan, hol száguld fékezhetetlenül. Nincs tér, itt nincs, csak a megfoghatatlan idő, tele részletekkel.
Érzem, az érték a gondolatok mögött rejtőző világ, a kapcsolódásokban életre ébredő időtlen én... Kezem a kilincsen, kellenek nekem ezek a világok.
Nyitva
Szeretem ezt a feliratot.
|
|