prayer: Bogár
Dátum: Február 20, péntek, 19:48:39
Téma: 65. szám




Ugyan,.. mit mondhatnék nap, mint nap, amitől életre kél a holt, s az árnyakban vacogó emlék falhoz lapuló vállal menedéknek érzi a kutyaugatást is...
Amitől ablakok reccsennek nyikorgó kerettel, zsaluk közt megbúvó szempárok között, mert halk léptekkel várják a remény elveszett kopogását.
Vagy csak füveken botorkáló bogarak rejtik a Hold eosin fényét, ahogy meg-megcsillan a kikandikáló levelek közt?

... Emlékszem, tán gyermek járt bennem és ócska ruhámban ért el a boldogság, mikor egyik estelen szentjánosbogárka szállt a kerten át, megérintve a szőlőlugason fennakadt fáradt, ócska szívem.

Jaj, azt a pompát, mi gyúlt bennem, és megmozgatta arcizmaim, mert elhittem a csillagok hullásának igaz meséjét, amikor beteljesül a valóság, hazug világban.

...És megérintve puhaságát, kialudt kicsi teste, hiába voltam óvatos. Akkor jöttem rá, ne akard a világot magadnak! Legyél csak részese szerényen, csendben, de mit ád, az belemaródik minden idegszáladba, ahogy mozogsz, ahogy beszélsz, ahogy teszel benne.

...Csak ültem ott, némán, néztem, ahogy életre kél ismét benne a fény, és tudtam a remény dobogólábait az utcákon, tereken, nevenincs koporsókon, kik bölcsebbek lehettek tán mindenkinél, mert kik remegő lábakkal ülnek este a tévét bámulva, nem tudják mennyi a világ. Mert nekik az éj csak szobájukig tart leeresztett redőnyökkel, néha rést üt rajta néhány csillag, de nem vetülhet árnyként takarójukra szemfedőnek...

Látod?.. Én gyermek vagyok ismét. Bennem bogárként él a Hold, a csillag, a petrezselyem fűszeres illata ott a kertben, hogy lecsillapodhasson minden menekülő emlék, alvónak szemébe szállva, engedve, hogy tovább álmodhassa a bennem megélt csodát...







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News3&file=article&sid=635