Fullextra.hu - A kirakatot piroman szerkesztette és ajánlja figyelmetekbe

Sajnos Anna nem egyezett bele, hogy az egész oldalfelületet betöltsem egy Kirakattal és felrakjam az összes kedvencemet, (meg még más brutális megszorításokat is kikötött) így csak ennyit rendezhettem be. Remélem tetszik!

Ritmus és dallam. Sokféle gondolat és érzés kapcsolódhat e két szóhoz, de nálam a vers és a zene villan be elsőként. És e két műfaj testvére egymásnak, mert a jó vers megzenget bennünk valami tiszta, emberi hangot. A ritmus és a dallam változó és ebben a kis válogatásban ügyeltem arra, hogy a koreográfia változatos legyen.

Tavinárcisz ajándékával nyitom a sort, aki két szapphói strófába rendezte azt. Róla tudnunk kell, hogy bármilyen témában képes öt perc alatt írni egy epigrammát, vagy más időmértékes verstípust, s azokat ráadásul nyakon is önti némi szellemes, elnézően bölcs gondolattal. És a szíve is ott van, a versben dobog. Mindig örömmel látom, ha új szerzeménye kerül a Fullra.

Lacóbá merengésével folytatom. Ő a nyár, a szerelem, az ifjúság tünékeny neszeit visszhangozza alkaiosi sorokból. Gyönyörű. Neki külön köszönettel tartozom, nem csak a sok szép írás miatt, amivel megajándékozott minket, de azzal is, hogy támogatta kezdő, botladozó lépéseimet a klasszikus verselés irányába.

Ha tovább lépünk, akkor tiszteletbeli keresztanyámmal sétálhatunk egyet a februári napsütésben. Si versei gyakran indulnak lágy emlékekkel, hogy aztán a veszteség és a ködös holnap előtt torpanjanak meg. Az olvasó ilyenkor egy percre szintén megáll vele, mert rádöbben, hogy minden dolog véges. De a dal akkor is dal marad, ezért okos és míves műveit sosem hagyom ki.

És ha már csak romok maradnak? Akkor táncoljunk rajta a Lébbel! A józan értelem hiába húzná a rideg valóságra, ő csak annyit enged meg neki, amennyit végképp nem tagadhat. Látjuk a múltat, az eltört szerelem cserepeit, de a felelgető ütemképletekkel megerősített képek, dallamok megmozdítják a lábat, kezet, hogy átélhessük újra azt az egyszer volt csodát, azt a rövid, de mégsem felejthető csodát. Büszkék lehetünk rá, hogy költőtársunk.

Vált a zenekar és ho bátyó húzza a dal alá valót. Különleges és egyedi stílusában összefér a szójáték a komolysággal és a mai nyelvezet a klasszikusokra történő célozgatással. Többrétegű, az álmokkal is leszámoló gondolatait mégis felfűzi egy szálra mintegy önmagát (s minket is) bíztatva. Egyébként remek, szuggesztív előadó és a kenyérlángosa is isteni. Gyakrabban is olvasnám az írásaidat, ho bátyó! Vagy menjek le megint Nagykörűre?

102 igazi zenész. Ezért ha ő táncol a vékony jégen, akkor ott hallani az apró repedések hangját. Aki csak távolról nézi két ember kapcsolatát, az nem is láthatja, hogy milyen dráma lehet belül. Mindezt mesteri módon ábrázolja keretes versében, ahol a csendet követő irtózatos befejezést mindössze négy szó változtatásával mutatja meg. Ritkán jelentkezik 102, de akkor ütősen szól. Nagy szám.

A fagyos időket stando végzi be. És ha a címet és az utolsó sort nézzük, akkor szó szerint. Rendkívüli vizuális a vers kezdete, érezzük, látjuk a fájdalmat, de a reményt is. Aztán az utolsó versszakban eldől minden. Vége. Lélek és dramaturgia. Ez az erőssége. Kiváló író, akinek minden publikációját izgatottan várom, még akkor is, ha időnként erőt vesz rajta a svédület.