Anna1955: A mátrix
Dátum: Március 17, kedd, 23:27:36
Téma: 67. szám
Az ősz a legszebb arcát mutatta. Még melege is volt a napnak.
Már csak ezért a gyönyörű időért is érdemes lett volna mosolyogni a világra.
De nem ment…
A gondolatok mindig vissza-visszarántották a valóságba.
Valóság…
Vajon mi is az?
Ha igaz a mátrix elmélet, akkor minden csak illúzió, az agyunkban lezajló vegyi, vagy más, nem ismert folyamatok következménye.
A szerelem is egy ilyen lenne?
A mindent-adni-akarás, a minden-gátat-ledöntő-vonzódás?
És a fájdalom, ami most is marta egész bensőjét?
A csalódások tengernyi könnye sem létezik?
És vajon a pillanat, amelyben boldogságtól remeg minden sejt, és eggyé olvad a tudat, és még oxigénre sincs szükség, mert a másik teste és lelke pótolja azt…?
És a mérhetetlen féltés érzése, mikor súlyos kövek nőnek a gyomorba...?
Összegömbölyödve feküdt az ágyon, csukott szemekkel, és a saját szívverését számolta.
Nem akarta érezni, amit érzett. Nem akarta gondolni, amit gondolt.
Betegesen retteget, kapaszkodott a legapróbb jelekbe is, ami megcáfolhatja a tudatot, amely a kegyetlen tényeket köpte az arcába, újra és újra.
Felépítette a maga kis védelem-kuckóját, amiben mindenre talált magyarázatot, maga-sem-hitte-magyarázatot, de nem számított.
Az volt a lényeg, hogy ne érezze a kínt, a maró fájdalmat. Jó volt ebben a kuckóban.
Néha nem tudott gátat vetni a gondolatoknak, kénytelen volt szembesülni saját logikája csapdájával.
- indultok?
- hová?
- ja…tényleg… bocsánat… eltévesztettem…
Pár szó, amelynek semmi értelme a pillanatban.
De ekkor egy adott intervallumban történik valami, és már semminek nem lehet befolyása az események alakulására.
- kaptál egy sms-t?
- ja… tényleg…éppen azt olvastam az előbb, mikor eltévesztettem…
Az apró, értelmetlen életdarabkákból az agy villámgyorsan összerakja a mátrix által leglogikusabb variációkat.
Magyarázatok, és ellenérvek peregnek, ördögi indulatok szabadulnak el.
Befelé sír, egy összetört lélek őrjöng benne.
Aztán elcsendesedik, és hiszi, hogy minden csak a mátrix hibája.
Meleg és csendes az a kuckó, gyorsan újra elbújik benne.
|
|