lnpeters: Segélyt kér a templom egere
Dátum: Március 17, kedd, 23:40:12
Téma: 67. szám
1934-ben:
Nagyméltóságú, Kegyelmes Urak!
Birtokomban egy vitézségi érem,
De alázatosan csupán azt kérem,
Ha van a költségvetésben keret,
Adjanak némi száraz kenyeret!
Naponta imádkozom a kereszten,
Trianont teljes szívvel elleneztem,
Engem is érintett a magyar átok,
Mert macskákat küldtek rám az oláhok,
És mióta az édes hza csonka,
Még nem jutott egy becsületes sonka.
Önöktől némi élelmet remél
Egy hazafias és vitéz egér.
1945-ben:
Tisztelt Népfront!
Én voltam a legkisebb partizán,
Átúsztam a Maroson, s a Tiszán,
Golyózáporban német sáncra hágtam,
És Tigris-tankok lánctalpait rágtam,
Most éhesen, kibombázva és fázva,
Sivár és üszkös templom-romokon
Üzen Önöknek egy emlős-rokon:
Egy harcos, cincogó antifasiszta,
Kinek a lelkiismerete tiszta;
Hogy számos kenyérjegyem ellenébe
Némi kenyeret adjanak cserébe!
1950-ben:
Elvtársak!
Én az egyházat romboltam,
És következetes voltam,
Mint hűséges kommunista.
Elvtársak, íme egy lista,
Hogy a fogam mit dolgozott,
Hogy milyen sok kárt okozott
Mindig a reakciónak.
Agyaram volt a fegyverem,
A klérus nem bírt el velem.
Ha kulák-padlást sepernek,
S búzát, kukoricát mernek,
Nekem is jusson egy kicsi!
Elvtársak! Éljen Rákosi!
1957-ben:
Kedves Elvtársak!
Én egér vagyok, s nem ürge,
A ruhám munkásőr-szürke,
Ellenforradalmi csürhe
Tőlem nem jutott a csűrbe!
Nem megvetendő érdemem
Komoly jutalmat érdemel!
1988-ban:
Kedves Urak és Elvtársak!
Régi káder vagyok,
kérem, Van ezer kitüntetésem,
Mint fizikai dolgozó, Párttag,
s mától vállalkozó
Tudom, hogy mi fog elmúlni,
S hogy most kell sokat lenyúlni!
Zsebem és gyomrom megtömöm,
Jövőre is legyen öröm,
A macska előre köszön,
Aztán jöhet a vízözön!
1992-ben:
Tisztelt Uraim!
Mindig tartottam a tisztem,
Mária-képet őriztem,
Egy német egér a vejem,
Apró vagyok, s bőr a fejem!
Mennyit kérek?
Ahogy vesszük!
Jobb, ha kölcsönnek nevezzük!
De vissza nem térítendő,
Hogy tele legyen a bendő!
Így lesz látszólag etikus,
És nagyon demokratikus!
2008-ban:
Uraim!
Fejem kopasz, szemem csipás,
A sokféle megszorítás
Mellett - és most ez a lényeg:
Én itt még mindig megélek!
Hogyan? Higgyék el, én tudom,
Ha megfizetik - eladom!
Kevésből élek én, kérem,
Alul a minimálbéren,
Jövedelmem: éppen semmi,
Az APEH se nyomozza ki;
Ki az, aki velem fogad:
Túlélem a reformokat?
|
|