naiva: Egy levél halála
Dátum: Március 23, hétfő, 17:22:16
Téma: 68. szám
Éjjel didergett… Érezte elérkezett a vég.
Vörösen kelt fel a nap, köd-csókot lehelt felé.
Fáradtan emelte reszkető, fonnyadó fejét.
Harmat hullt hidegen… Érte sírt a többi levél.
….talán repülhet még… vihar támadhat
szállhat a szélben a kéklő égbe, messze
a fától, messze az ágtól, hol életre keltette
ébresztgetőn egykor a tavaszi fény…
De nem támadt szél… Halkan hullt alá a kis levél.
Utolsó útján átölelte gyengéden a fény.
Kísérte bágyadtan, a fájától elváltat, ki
félholtan pergett, koporsója, a sáros föld felé…
2008. október
|
|