piroman: Mátyás és a hangyák
Dátum: április 08, szerda, 22:16:49
Téma: 69. szám
Valamikor réges-régen,
Mátyás király idejében,
bús volt ki e honban lakott,
hiába kent fára lakkot.
Rágtak mindent jó nagy hangyák,
békén a fát sosem hagyták.
A nép mondá: -Fázok! - és sírt,
a hangyák készítettek: kész sírt...
-Ufnye! - reagált királyunk,
-Hisz' mi reneszánszok vagyunk!
A sírt... népek veszik körül,
tanácsért itt: vegyes kör ül!
Jött a sok tudós, nagy hangyász,
- a bolond szerint "hangyagyász" -
hoztak: kencét, fincét, meg port...,
de felszólalt Arthur McPort:
-Állat köll, mi hangyát eszik!
Akár nap szüt, akár eszik!
Szólt a zaj: -Pöszén beszélsz, kend!
A megoldást: ne másra kend!
-Ki engedte szólni e Sirt?
Arcáról éget most le szőrt!
Válasz: -Luking Afrikában!
Orrán szívja, a fikában!
Mátyás kérdé: -Teljesítmény?
Lehet még teljes itt remény?
-Szívásonként úgy... 11!
S egy sem élő, vagy eleven!
Összesúg sok tudós koma:
"Ajaj! Nem lesz több lakoma!
Ez az Ánglis Artúr de tud!
Agya, mint egy R2D2!"
Haza ment a sok hangyász,
vélve: itt hangya hant gyaláz,
de jött a sok szívós hangyász,
öröm a népnek, s hangya-gyász...
|
|