lnpeters: Anyám
Dátum: április 23, csütörtök, 06:54:53
Téma: 70. szám
Lettél immár a jeges űr lakója,
Ahová egyszer én is elmegyek;
Eltört éjjel az óra mutatója,
S Rád omlottak a végső fellegek.
Reménykedem, hogy boldog is lehettél,
Úgy negyven évvel ezelőtt talán,
S tán véghezvitted, amiért születtél,
Mielőtt most elköltöztél,
ANYÁM.
Reménykedem, hogy voltak fényes évek
Az Életedben egyszer hajdanán,
Sok szenvedés közt pillanatnyi élet
Jutott talán még Neked is,
ANYÁM.
Az óra áll,
Az idő véget ért,
Mindent elvitt a Lélek
Semmiért;
Nincs már jövő,
Most megszűnik a múlt,
A Semmi sír,
A Minden űrbe hullt;
Hiányod hallgatag,
Üres kabát,
Legyen Veled
A Béke
Odaát…
—————————————————————————————
(ÉDESANYÁM, ÖZVEGY PETE TIBORNÉ, született BORSAT IRÉN emlékére;
elhunyt 2009. január 19-én, éjszaka)
|
|