a-leb: Hangképek
Dátum: November 03, kedd, 13:50:19
Téma: 80. szám
Csak játszogattam a szavakkal, ahogy elmém
mélyéről sorra kibújtak,
és össze sem fontam őket gondolatokká
miközben halk zene szólt mellettem.
Sodrása elragadóan vitte a fantáziám,
eltűnt a világ, és semmi sem fogta vissza a szívem,
tágult a tér, szálltak a percek, mint ha időtlen
végtelen éj vett volna körül.
Így teljes a lét, gondoltam,
a szomszéd szobában ott szuszog életem párja,
óvja az álmát lágy takaró és
pihenteti őt a jó puha párna.
Én szállok csak itt egyedül, szárnyán
gondolatomnak és a jó muzsikának.
Valahol ott vagyok én is, ahol a hangok ezrei
kelnek és válnak összefonódva melódiává,
most együtt hódítjuk meg ezt a világot,
- bár csendes, most alszik, nem nagy dolog -
mégis ölelném, amit csak érek,
s szeretem, amire csak gondolok.
Egyszerre csöndes lett köröttem minden.
Az utolsó futamok hangjai még fülemben éltek, majd hirtelen
elkeveredtek a csenddel, hogy emlékük bennem
képet ébresszen. Egy koncertterem….
ahol csöndes az est, mert a kürt már érzi a végtelen űrt,
nem reccsen vígan a réz, üst se döndíti a bőrt,
cseppet se rezzen a húr ahogy a fára simul;
- koporsó-tokban pihentek,
lágy futamokból szőtt szép menüettek -
a zongora csontjai nem viszik át a nyers ember-erőt
kalapácsaikon a dobozban feszülő huzalokra,
fémcsatos táska rejti a víg klarinétot, és odaát
intő kezéből majdnem kiejti a részeg zenész a bús oboát,
ott egy szélein felfoszlott vászonzsák takar egy mélyhangú fagottot,
párjával baktat az úton a brácsa, társa, egy szép hegedű
fázósan bújik hozzá, pajkosan összesimulnak:
kedvesem, csendesen, játszunk majd – holnap.
A koncertteremben mélyül a csend, tompák a fények,
csak néhány lámpán állnak örök lendületben
az elfutni vágyó kis figurák,
szusszan a mélypuha bársony a széken,
egy fuvallat port csillant, akár a hó,
csörren egy kulcs, és kattan a főkapcsoló…
Reccsen a székem, álomba zümmögi magát a vén monitor,
ahogy a fénye kialszik. Átölel lassan az éjnyugalom,
sóhajtok, halkan, hogy meg ne zavarjam a csendet
kapcsoló kattan, kihunyni készül ezer élményű éntudatom.
-----------------------------------------------------------
Az olvasók írták:
"nagyon jól megírtad, mit varázsolt köréd a muzsika, az elégedettség..."
"Átjött a zene keltette hangulatod, és a versből olyan nyugodtság áradt (főleg az elején, ahol alszik a kedves)"
"Varázslatosan bánsz a szavakkal, karmesterként irányítod a lejtéseket, átszövéseket."
"Mint ahogy tudjuk,a zene olyan területét érinti meg a léleknek,amit sem a szavak,sem semmi más nem képes.Versben visszaadni, szavakra "lefordítani" viszont neked nagyon jól sikerült"
|
|