a_leb: Kétezer-hét vasárnap
Dátum: November 03, kedd, 13:51:16
Téma: 80. szám
Ma kétezer-hét vasárnapja van.
Átélem újra eddigi álmaim,
negyvenöt tavasz, csak puszta szám
pont ennyi tél kontúros árnyain.
Vissza-visszanyúlok ismételt színekhez,
meglátszik rajtuk ujjaim nyoma,
élénk piros ízen szétfutó rajzával
régmúlt éveimnek szétoszló alkonya,
zöldem is megfakult, pedig nemrég égett,
mint tűzsugarú nyarak, ütemes zajtalan;
látod, kalitkámban ez is semmivé lett.
Ma kétezer-hét vasárnapja van.
Érteni egy álmot, színekre bontani,
tiszta csengéssel elhangzott szavakat
újra felidézni, fülemben hallani,
több kell, mint egy érzés, több mint egy akarat,
több mint a puszta szív, mint a tépett álom;
örök emlékforrás, zuhogó, parttalan,
benne elmerülve magam megtalálom.
Ma kétezer-hét vasárnapja van.
------------------------------------------------------------
Az olvasó véleménye:
"Amíg olvastam, egy kép jelent meg előttem, egy festmény. Könyöklő ember egy ablakban, nézi az őszi kertet..."
" Hogy mi is fogott meg a versben, ezen merengtem. Nem tudnám mondani. Az összes. Így, ahogy megírtad."
"Nem csak a szívembe ért, de lenyúltál vele a lelkem legmélyére. Nagyon összetett, nagyon szép "
|
|