tamiska: Ének a tavaszi esőben
Dátum: Február 05, hétfő, 12:41:08
Téma: 04. szám.
...
Veled akartam végre lenni,
Koccintgattak bennem a csínyek,
Játékos kedvű ecsetjükkel
Elkísértek a tavasz-színek.
Eső hullt! Nem itt, messze tőlem!
Bennem a nap dúdolni kezdett,
Bárányfelhőt festett az égre,
Ha nem dörgött, amikor csend lett.
És jöttél a szivárvány alól,
Eláztál, és csapzott volt hajad.
- Így jártam! - mutattad kacéran,
Hajladozva, ígérve magad.
Áldottam minden esőcseppet -
Akt szobor - Galathea gyöngyöm,
Dalolt bennem mindegyik múzsa,
Kinek is kell ezt megköszönnöm?
Megmozdultál, összetört a kép,
Száraz ingem vizes lett vele,
Úgy öleltél "Édes tavaszom",
Még jó, hogy nem látta senki se.
Tűzött a nap, övedet oldtam,
Átengedted mosoly-magadat,
S mint a parazsak, szárítgattuk
Az elázott ruházatodat.
És vége már! - Surrogott léptünk,
Szél lendült, a hírünket vitte,
S mi elrejtettük a szivárványt
Egymásra néző szemeinkbe.
|
|