Fullextra.hu - agnes: Vágyvers

A vágy

A Csend falán apró sóhajok
tõrnek utat maguknak.
Érintésük úgy ölel,
mint némaságot a szavak.
Csendes erõszakossággal,
feloldják a köveket,
lebontják az éji szövetet
Kérõ bársonyával,
ajkamat érinti lágyan,
és suttogása dallamában,
mint harmatos esõ,
éltetõ varázsa,
csókod zuhan a számra.
A Vágy virága lassan életre kel,
csókodra testem,
öleléssel felel

Alszik a Vágy

Most alszik a Vágy
álomba szenderülve.
De itt hagyta némán,
a meghittség szavát.
Ölelkezõ lelkünkben
hárfa húrján zengõ,
szerelmes dallamát.
Mikor a válladra
hajthatom fejem,
mikor csak fogni
akarod a kezem,
mikor ölelésed,
lágyselymû bársony,
mikor csendes nyugalom
fekszik velünk az ágyon,
mikor egy sóhajnyi csók
lelkünkben kincset ér.
Hálát adsz az égnek,
ezért a Szerelemért.