norbert: Önmagam korholó
Dátum: Február 13, szombat, 20:14:25
Téma: 86. szám
Rongyosra tépem érted a számat,
mert jót, s jól szeretnék.
S te csak hallgatsz,
akár a házad.
Gyalázat.
Ha magam csenddel fegyelmezem,
te szavakért lelkesítesz.
Hát hogy vagyunk mi mondd?
Elkeserítlek,
elkeserítesz.
Azt mondod, ha kell,
nélküled is éljek.
Hisz felnőtt úgy leszek,
ha nem sírok érted.
Máskor meg úgy nézel,
kisfiús szemekkel,
hogy hiszem, hihetem,
teérted kelek fel.
És csak kerengünk.
Hány éve már…
Ránk ropogott a tél,
és kisarjadt a nyár.
S földig korholom magam,
hogy bánni velünk nem tudok.
Hogy részekben vagyunk csak,
mint a titkos szeretők,
hogy tőled naponta elárvulok.
S vetemedek rá, hogy kimondjam,
hogy késként a vádat
szívedbe toljam:
Kevesebb lettél mint reméltem.
Istenem,
Hibás teremtményem…
(Te pedig végül jót nevetsz rajtam,
leckéd még mindig megtanulatlan.
Kit kergetek, persze, hogy folyton elszalad!
Hisz magam vagyok a vadász,
és magam vagyok a vad…)
|
|