Tavaszi nap hajnalán,
azt csipogta egy madár:
       Rakj rendet a fészkedben,
       szívedben és lelkedben,
       oda fény csak hálni jár!
ezt csipogta a madár.

Csaptam hát a homlokomra:
Még ilyet? hát aggkoromra
csivitelő kismadár
okosabb mint vén szamár?

Azon nyomban, sebbel - lobbal,
és még nagyobb dirrel - durral,
pakoltam az ablakból,
dobáltam a limlomból:

a hervadó virágot,
a szertefoszlott álmot,
a meg nem élt vágyakat,
a bút is, mi rám ragadt,
a titkokat, kitártakat,
emlékeket, fájóakat,
a vágyódó sóhajokat,
és a porlepte gondokat.

Áldásom a kismadárnak,
a Fény küldte kis barátnak,
mert lássatok hát ím csodát:
-persze már tudjuk az okát-
szívem - lelkem ablakán
a fény most már ki - be jár.


2005.03.21.