szucsistvan: Ballada a kertről
Dátum: Június 14, hétfő, 08:10:37 Téma: 92. szám
BALLADA A KERTRŐL
(Szűcs István)
Kertemben, mit kapa nem ér,
Virágzik az édesgyökér.
Nem is bánom. Igazán jó
Finom ez a rágnivaló.
Kéklő szemmel kacsint ki ránk
Szőlő alól nyúlánk katáng.
Hogyha igaz, mit mesélnek,
A szárából kávét főznek.
Pipacs lángvörös virága
Nyílik itt még egyre-másra.
Ebből a jó Biri néne
Igen hasznos kencét főzne.
Szúrós acat kék virága,
Libák eszik kétpofára.
Emelve büszkén a feje,
Méhek dongják körös-körbe.
Vetés nélkül, elszórt magból,
Bő termés van a kaporból.
Soha nem lesz gondom arra,
Mit tegyek az uborkába.
Szőlőlevél, meggyfalevél,
A kapor mellé még belefér.
Hogyha szereted a sárgát,
Találsz itt némi arankát.
Összefonva, nagy gubancban,
Szinte hogy kiirthatatlan.
Árnyékos rész a kert sarka,
Ott zöldell a farkasalma.
Ne kóstolgasd, mert nem édes,
Minden része igen mérges.
Jellemző, milyen az ugar,
Jól megterem itt a muhar.
Középtájt egy derék karéj,
Benőtte a vörösparéj.
Eke vasát is megfogja
Tarackgyökér sok gubanca.
Habár a kert nékem kedves,
Az erőm már bizony véges.
Hiába is volna kedvem,
Így marad ez bevetetlen.
AJÁNLÁS:
Vándorlegény! Ha erre vet
Utad járva az életed,
Megkínállak én jó borral,
Láss hát néki egy kapával!
(2009-04-06)
|
|