Szkallas, Kardos András: A veranda
Dátum: Február 12, hétfő, 19:56:30
Téma: 05. szám
Szabolcson Nálad szálltam, beesteledett.
Ahogy ültünk a verandán, az estebéd
Utolsó falatjai után, lábunk alól lesett
Szánkba kivénhedt komondorod, Soma.
Sötétedett. Az az enyhe szellő borzoltan,
Talán a nyulak, vagy az elülő tyúkok óla
Felöl hozott mocorgó zajtöredéket. Ez a
Perc volt a nyugalom, a Béke, amely ott
Mint borostyán méze, lágyan ömlött ránk,
Kövítve magába minket - és a pillanatot!
Másnap vonatra ültem, utaztam vissza, az
Állomásra kísértél, a port rúgtam, az úton,
Az orgona édesbódítón illatozott, ugyanaz
A csahos dög ugatott rám a kerítés mögül,
Amelyik oda menet is bőszen acsarkodott.
A vonat beállt, mikor odaértünk, egymást
Megöleltük. Így jöttem vissza Tőled, aztán
Kanadába repültem, haza. Most itt vagyok.
Eddig nem tudtam mi a honvágy! Amióta
Eljöttem, folyton - Szabolcsra gondolok!
|
|