Felix: Golgota
Dátum: Augusztus 04, szerda, 10:56:17
Téma: 94. szám
Csalogányszavú hűs, borongós estben
Egy férfi csügg a magányos kereszten,
S ha eltöltötte így az éjszakát,
Veszi keresztjét, úgy ballag tovább.
A vére hull s a teste egyre bágyad,
S nem látja már a smaragdfüvű tájat,
A szél dalol fülébe legalább,
De alkonyatkor már botlik a láb.
Lélekzete és érverése ritka,
A távolban egy dús, terített szikla,
Csak húzza lábát, nincs tovább titok,
Ő tudja: este újra csüggni fog.
A fáról egyre a felhőket nézi,
Válaszra vár, az egeket fürkészi,
Csodálja csak, bár megtanulta rég,
Milyen magas, de mily’ közel az ég!
Megváltás kéne, ám a sorsa fösvény;
Kanyar’g előtte kitaposott ösvény,
Minden lépésnek mély nyoma marad:
Megváltód nem lehet más, csak magad!
A művet Si ajánlotta figyelmetekbe.
Jó ritmus, egyszerű rímképlet, elvont, de gondolatébresztő tartalom jellemzi ezt a művet. Mindenkiről, mindenkihez szól.
Felix versét olvasva látom az embert, aki nem tud örülni a világ szépségének, mert napjai kilátástalan robottal telnek, éjszakáit a gondok mérgezik, álmatlanul vergődik a megoldhatatlan problémák között. Igy múlik napra-nap és éjre- éj. Már nincs remény? A vers utolsó sora ad mindent feloldó biztatást, ne várjunk külső segítségre, mindenkinek a maga erejét kell összeszedni, ha ki akar törni a reménytelenség ördögi köréből.
*** Si ***
|
|