Fullextra.hu - winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról

Hajléktalan férfi kopott ócska ruhában, nagy Tescos szatyorral kéregetve:
- Adj egy százast, nem piára költöm, vaze.
- Légyszi egy százast, két napja nem kajáltam.
- Nincs egy kis piád?
- Legalább karácsony szent estéjén adj valamit szegény ágról szakadtnak…
Végig kéregetve, megérkezik a vackához, leül és elkezd kipakolni.
- Cudar hideg van. Elmentem ma a menhelyre, de hiába, nem volt se hely, se kaja. Fáj a lábam is. Csak ne volna ilyen hideg. Szereztem egy jó vastag papírdobozt, jó lesz ágynak, sőt még jut belőle takarónak is… persze ha esni fog, az gáz, bár nekem már olyan mindegy. De azért inkább ne essen… elég nekem ez a dermesztő hideg.

Versmondó:
Kartondoboz,
én ebbe csomagolom ajándékomat,
neked takaród,
mi megvédi foszlott rongyodat,
gémbes, reszkető kezed,
mely görcsösen szorongat
egy ócska borosüveget...

Dideregsz valahol…
én elképzelni sem tudom
mit jelent élni,
mint hajléktalan,
milyen érzés, ha csak az utca
vár haza...
hogy nincs kulcsom, mellyel kinyitom
megszokott otthonom.

Nem tudom...elképzelni sem tudom,
ami Neked a mindennapod...
az éhezést, a hideget, a nyomort...
nem segít rajtad a szánalom,
csak fáj belül...tenni nem sokat tudok,
verset írok...gondolkodtatok...imát mormolok
segíteni csak így tudok...ha tudok...

Hajléktalan:
- A menhelyről elmentem a körútra koldulni, de alig jött össze valami kis pénzike. A Körút, olyan csicsás, olyan fényes, minden kivilágítva, villognak a fények, és vidámak az emberek. Valamikor szerettem, most csak a szívem sajdul belé… az már nem az én világom… nekem már itt a helyem, ebben a macskahúgy szagú sarkokban. Távol a fénytől, a melegtől, a boldogságtól. Sosem gondoltam, hogy ilyen is lehet egy karácsony. Hideg és nemszeretem.

Versmondó:
A körúttól beljebb, ócska tereken,
hová az ünnep fénye már nem ér el,
összevackol két reszkető idegen,
s olcsó bor mellé kegyelmet ebédel.

A körúttól beljebb, hol vadabb a tél,
vékony a kabát, s nem melegít a hit,
a képzelet meleg szobákról mesél,
s megkopott, fénytelen diákat vetít.

Hajléktalan:
- Azok a régi szép karácsonyok, amikor még kisfiú voltam. Mennyire szerettem a karácsonyt. Anyu mézeskalácsot sütött, meg bejglit. Nekem mákos guba volt vacsorára. A felnőttek sült halat ettek, és ilyenkor még anya is ivott egy pohárka bort. Különleges illata volt, ezeknek, a karácsonyoknak. Sokáig fennmaradhattam és játszottunk apával, az új villanyvonattal, meg a barkásfelszereléssel. A fáról ugyan nem lett volna szabad szaloncukrot venni, de a testvéremmel csak csentünk, aztán a papírt visszahajtogattuk. A testvéremet se láttam tíz éve. Pedig jó lenne tudni, mi van vele. Legalább ilyenkor karácsonykor elmehetnék hozzá. Egyszer voltam mióta az utcán élek. Kidobott! Azt mondta csavargókat, nem enged be a házába.

Versmondó:
Régmúlt karácsonyok, mézédes illata.
Szebb életed álmai, nem volt igaz soha.
Megálmodott karácsony, mesés kincsei.
S jő az ébredés, hol nem vagy már senki.

Tudod jól, hogy álmod nem válik valóra.
Sorsod a nincstelenek, megvetettek sorsa.
Koldulsz alamizsnát, koldulod álmaid.
S hallhatod benne, csengettyű hangjait.

Az ébredés keserű, szinte fáj a hideg.
Elszáll a boldogság, a való mily’ rideg.
Ráeszmélsz, hogy rabságban tart önön sorsod.
Menekvés nincs már, utca az otthonod.

Hajléktalan:
- Emlékszem az első karácsonyra a házasság után. Nem volt semmink, de boldogok voltunk. Aztán később a saját lakásunkban a meghitt karácsonyok. A gyerekek örömét. Nem lehet ezt elmondani. Nem láttam őket lassan kilenc, lehet tíz éve. A Kicsi 12 a nagyobb 14 éves volt. Pont ment gimnáziumba. Lehet, hogy már gyereke is van, és én nagypapa vagyok. És az asszony? Megfordultak után a férfiak az utcán. Aztán a válás után, zsupsz mehettem a fenébe. Az albérletet fizettem, amíg tudtam, de amikor munkanélküli lettem és nem volt pénzem, rögtön kirakták a szűrömet. Hajléktalan lettem… Értitek!? Hajléktalan!

Versmondó:
Hajléktalanok között nincs karácsony,
nincsen csillogás, nincs színes gyertyafény,
nem ülik körbe az asztalt családok,
a lét ilyenkor is hideg és kemény.

Az ünnep mámora ide el nem ér,
mocsok, nyomor melegít kályha helyett,
jobb helyeken kidobott szendvics az ebéd,
míg az élet sír s menedéket keres.

Hajléktalanok között nincs karácsony,
csalfa remény sem kényezteti őket ,
nem hoz nekik senki meleg kabátot,
remegnek, hogy hidegebb napok jönnek.

Hajléktalan:
Nem maradt nekem már csak az emlékek és a rideg valóság. Van innen kiút? Vagy csak az, ha átlépek a megváltó nemlétbe? Kinek hiányoznék? Holnapra ezt a kis vackot már más birtokolná. Mert ez ám a legjobb hely itt a környéken. Nem marad más csak az álom. Álom egy jobb életről, álom egy csodáról, amik ugye, mint tudjuk nincsenek. Legalábbis a magunkfajták világában, és álom egy szép karácsonyról… egy nagyon szép karácsonyról.

Versmondó:
Mint lenge lepel lóg a lég
szellemfák közt hull a dér.

Koldus alszik avarágyán
feje nyugszik kőpárnáján
takarója sátorvászon
álma ködbe csavart bársony.

Nincsen ajtó, nincsen kapu
talpán száraz útilapu
szeme fonnyadt könnyben ég
háztetője csillagég.

Rideg télben múló álom
rávirrad egy új karácsony
szikrázik jég palotája
gyémántdíszű fenyőága.

Hajléktalan:
Meg van! Megajándékozom magam egy szép karácsonyi álommal. Álmodok magámnak egy csodás karácsonyt. Egy olyan igazi békebelit. Illatos fenyőfával, mézeskaláccsal. Szebbnél szebb ajándékokkal. Családdal, gyerekekkel, feleséggel. Sok-sok ajándékkal. …és hadd álmodjam tovább. Szép otthonnal, munkahellyel. Reggel mikor felkelek fürdőszobával, illatos tusfürdővel, borotva arcszesszel, tiszta inggel és nadrággal. Minden nap jóllakott gyomorral. Mondjátok meg, de őszintén, olyan borzasztó nagy kívánság ez?

Versmondó és a hajléktalan felváltva mondják:
Gyúlnak a fények
Utcán és téren
Remegő lánggal
A téli szélben.

Csillagok lépnek
Fagyos-kék égre
Utat mutatnak
A három bölcsnek.

Égnek a gyertyák
Karácsonyt várván
Koszorú ágán
Lobbannak sárgán.

Égnek-e fények
Az ember lelkében?
Készül-e szíve
A békés ünnepre?

Szeretet nélkül
Nem látszik szépnek…
Hiába égnek
Az adventi fények.

-------------------

Versek az elhangzás sorrendjében:

S. Farkas Zsuzsanna /naiva/: Egy hajléktalanhoz - részlet
Sárhelyi Erika /netelka/: A körúttól beljebb - részlet
Máté László /winner/: A hajléktalan karácsonya - részlet
Lakatos Jánosné /zsuka49/: Hajléktalanok között - részlet
Czinege László /Tokió170/ Szellemfák közt hull a dér - részlet
S. Farkas Zsuzsanna /naiva/: Égnek a fények
Máté László /winner/ Prózai részek