Fullextra.hu - piroman: Decemberi estéken

Tudod... veled fogytak a színek,
míg tanultam, hogy minden mindegy,
s pihe pillangók szálltak velem,
minden télbe zúgó éjjelen.

Néha majdnem téged láttalak,
eljátszottam, hogy ott vártalak,
ám hajnalba fagyott a hátha,
és nem néztem többé már hátra.

Szentestén hittem az Istenben,
azért, hogy kicsit gyűlölhessem,
s bár lehorzsoltak havas napok,
még bennem vagy, s én benned vagyok.

Ahogy árnyék szereti a fát,
jászolban széna az illatát,
csak úgy leszek én ma is tiéd,
ne kérdezd, ne kérdezd, hogy miért.